Néhány nap telt el, ahogy Vyth újra együtt gyakorolt Llyris-szel. A mozdulataikból látszott, hogy egyre jobban ?sszeszoktak. A csendes edzések alatt már szinte szavak nélkül is értették egymást.

  Egy pillanatra megálltak. Vyth let?r?lte homlokáról az izzadságot, és egy félmosollyal biccentett Llyris felé, aki épp leveg? után kapkodott.

  Ekkor lépések hangja szakította meg a csendet. Mindketten megfordultak.

  A F?parancsnok k?zeledett feléjük. Testtartása egyenes, mozgása határozott volt, ahogy átlépte a gyakorlótér peremét. Semmi kíséret, semmi hivatalos bejelentés. Csak ? maga.

  "F?parancsnok." k?sz?nt?tte egyszerre a két fiatal, szinte egyszerre felegyenesedve.

  A férfi biccentett.

  Vyth és Llyris egy szempillantás alatt félrerakták a fegyverüket, és a parancsnok elé léptek. érezhet?en meglep?dtek a látogatáson.

  "Aryn F?pap jelenleg elfoglalt, így engem bízott meg, hogy elmondjam számotokra a k?vetkez? feladatotokat." kezdte egyenesen, minden udvariaskodás nélkül. "Egy k?zeli faluban egy jól ismert zsoldoscsapat állított fel f?hadiszállást. T?bbsz?r is ?sszefutottunk már velük. B?n?z?k, zsarolók, csempészek, néhányuknak vér is tapad a kezéhez."

  Vyth ?sszevonta a szem?ld?két. "és most ott vertek tanyát?"

  "A jelentések szerint embereket toboroznak. Lehet, hogy egy nagyobb megbízásra készülnek, de nem tudjuk pontosan, mire." A F?parancsnok megállt el?ttük, és egy pillanatra mindkettejük szemébe nézett. "A feladatotok nem más, mint beépülni. Majd belülr?l felmérni az erejüket, a terveiket, és amikor elj?n az ideje, letartóztatni ?ket."

  Llyris feszülten figyelt. "Egyel?re nem támadjuk meg ?ket?"

  "Nem. Aryn F?pap úgy d?nt?tt, ezúttal más utat választunk." A F?parancsnok egy r?vid szünetet tartott, majd halkabban hozzátette. "Nem egyszer? feladat. óvatosan kell mozognotok. Ha felfedik, kik vagytok, az egésznek vége."

  Vyth és Llyris egyszerre bólintottak. A F?parancsnok még egy pillanatig némán állt, aztán sarkon fordult és távozott. Nem volt szükség t?bb szóra.

  Ahogy lépteik zaja elt?nt a távolban, Llyris Vyth felé fordult.

  "Szóval zsoldosok k?zé vegyülünk." mondta halkan, de a hangjában már ott volt az izgalom.

  "úgy t?nik." válaszolta Vyth.

  "és hogyan csináljuk? Csak úgy odasétálunk, és ajánljuk a szolgálatainkat?"

  "Nem. El?bb k?rülnézünk a faluban. Ha harcosokat keresnek, elérjük, hogy felfigyeljenek ránk."

  Llyris elmosolyodott. "Akkor csak meg kell mutatnunk, mit tudunk."

  Vyth visszanézett a gyakorlótérre, ahol még nemrég egymással küzd?ttek.

  "Holnap indulunk." mondta végül.

  Llyris bólintott.

  Vyth és Llyris másnap kora reggel útnak indultak Glelrun utcáin. Nem beszéltek sokat, tudták, mi a dolguk. El?sz?r egy kisebb fegyverkereskedésbe tértek be, ahol nem t?ntek túlzottan felt?n?nek. A bolt sz?k volt, a falakon kardok, t?r?k és kül?nféle pengék sorakoztak.

  Vyth egy s?tét, kissé kopott pengét emelt le a falról, megp?rgette a markolatát, majd bólintott. "Ez elég átlagosnak t?nik."

  Llyris egy kisebb, k?nnyebb pengét választott, majd egy másik polcról néhány dobókést vett magához. "Olyan fegyverek kellenek, amik nem árulják el, kik vagyunk."

  A k?vetkez? állomás egy ruhaüzlet volt. Nem az ?rz?knek való páncélok, hanem egyszer? utazók és zsoldosok ?lt?zékei sorakoztak az állványokon. Kopott vászon, b?rszíjak, szürke és barna színek.

  "Ez jó lesz." mondta Llyris, mik?zben egy s?tétszürke csuklyás k?penyt tartott maga elé.

  Vyth egy s?tétbarna, kissé viseltes kabátot választott, alá egyszer? inggel és mellvérttel. "Elég k?z?nséges ahhoz, hogy ne legyen felt?n?."

  Mire bejárták a boltokat, mindent beszereztek, amire szükségük lehetett. Néhány adag szárított ételt, k?tszereket, alapvet? túlél?eszk?z?ket. Semmi kül?nleges, semmi felt?n?. Minden tárgy egyetlen célt szolgált, hogy be tudjanak olvadni a zsoldosok k?zé.

  Délre már készen álltak. Fegyverek az ?v?n, k?peny a vállon. Megvolt minden, ami kellett az új szerephez. Már csak a küldetés maradt hátra.

  Nem siettek. A k?zeli falu nem volt messze, néhány órás út választotta el ?ket t?le, mégis érezték, hogy ez a csendes kezdet csak a felszín.

  Az ?svény kanyargott az erd? szélén, majd kisebb dombok k?z?tt vezetett tovább. Id?nként elhaladtak néhány vadállat mellett. Egy fácán csapongott fel a bokrok k?zül, egy rókát láttak, amint épp a távolban iszkolt át az úton. Minden békésnek t?nt.

  "Egész nyugodt k?rnyéknek látszik." jegyezte meg Vyth, mik?zben szemével a tájat pásztázta.

  "Csak látszólag." válaszolta Llyris. "A jelentés szerint egyre t?bb támadás t?rténik a k?rnyéken. és nem démonok. Csak egyszer? b?n?z?k."

  Alig telt el fél óra, mire bebizonyosodott, hogy igaza volt. Három férfi állta el az útjukat rongyos ruhában, rozsdás fegyverekkel, de magabiztosan.

  "Ez itt fizet?s út." szólalt meg az egyik, mik?zben el?húzta kardját.

  Vyth csak rápillantott Llyris-re, majd egyetlen mozdulattal el?rántotta a kardját. A harc r?vid volt. A három támadó hamar f?ldre került. Odafigyeltek, hogy ne okozzanak halálos sérüléseket.

  "Ennyit a fizet?s útról." jegyezte meg Vyth, mik?zben let?r?lte kardjáról a vért.

  Llyris k?rbenézett, majd bólintott. "Nem csodálom, hogy a k?rnyékiek félnek. Ha ilyen alakok garázdálkodnak az utakon, már senki sincs biztonságban."

  Tovább indultak. Az út a dombok után lassan lejtett, majd egy kisebb patak mellett vezetett. Itt-ott elhaladtak egy-egy elhagyatott kunyhó vagy romos kerítés mellett, amik egykor lakott területre utaltak.

  Kés? délutánra értek oda. A falu nem volt nagy. Pár utcából, egy f?térb?l és néhány melléképületb?l állt. A házak t?bbsége fából készült, néhány készült csak k?b?l. Volt k?ztük néhány teljesen elhanyagolt is.

  A falu utcái csendesek voltak. Az emberek nem siettek, de a tekintetük gyanakvóan vándorolt végig az idegeneken. Vyth és Llyris tudták, hogy nem fognak gyors válaszokat kapni. Nem egy olyan helyen jártak, ahol az emberek szívesen osztották meg a gondolataikat.

  K?rbejárták a f?teret, majd sorra tértek be néhány kisebb boltba, kovácsm?helybe, fogadóba. Az els? néhány beszélgetés semmit nem hozott. Csak vállvonásokat, lesüt?tt tekinteteket, vagy sz?kszavú elutasításokat.

  Végül egy ?reged? árus a gyüm?lcs?s stand m?gül, miután megbizonyosodott róla, hogy senki nem figyel, halkan odasúgott nekik egy nevet.

  "Fekete Holló... nem mondják ki hangosan itt. Senki nem akar bajt. De ha tényleg ?ket keresitek, egy k?zvetít?n keresztül kell intézni. K?zvetlenül nem beszélnek senkivel."

  "K?zvetít??" kérdezte Vyth halkan, kissé el?rehajolva.

  "Azt mondják, van egy ember a faluban, de sajnos nem tudom ki az."

  Vyth bólintott. "K?sz?njük."

  A férfi nem válaszolt, csak lesüt?tte a szemét, és gyorsan elkezdte rendezni a portékáját, mintha nem is beszéltek volna.

  Llyris csendesen megszólalt.

  "Fekete Holló... hallottam már ezt a nevet. De sosem hittem volna, hogy tényleg ilyen mélyen behálózták a k?rnyéket."

  "Ha valóban ennyire rejt?zk?dnek, nem lesz k?nny? beépülni k?zéjük." jegyezte meg Vyth. "De ha el akarják érni, hogy csak az jusson el hozzájuk, akinek komoly szándékai vannak... nos, akkor pont ezt fogjuk megmutatni."

  Egy órával kés?bb, ahogy egy poros mellékutcán sétáltak, hárman állták el az útjukat. Egy k?zépkorú, borostás férfi lépett el? k?zépr?l, ruházata egyszer? volt, de mozdulataiban nyers magabiztosság ült. A két társa m?g?tte maradt, egyikük baltát cipelt a vállán, a másik karba tett kézzel figyelte ?ket.

  "Hallottam, hogy két j?ttment férfi a Fekete Holló után érdekl?dik." szólalt meg a k?zéps?, hangja száraz volt és nyers. "és én nem szeretem, ha idegenek kíváncsiskodnak."

  Support the creativity of authors by visiting the original site for this novel and more.

  Vyth nyugodtan nézett vissza. "Nem kíváncsiskodunk. Munkát keresünk."

  "úgy hallottuk, ebben a faluban m?k?dik egy zsoldoscsapat." tette hozzá Llyris. "Nem kérdez?sk?dünk, csak tesszük a dolgunkat."

  A férfi szem?ld?ke megemelkedett. Egy pillanatig csend volt.

  "Zsoldosnak állnátok?" kérdezte végül.

  "Ha fizetnek." felelte Vyth.

  A férfi elmosolyodott "Valóban keresünk új tagokat. De nálunk gyakorlat alapján d?l el, hogy ki csatlakozik és... hogy ki hal meg. "

  Egyetlen intés, és a két m?g?tte álló férfi el?relépett. Nem kérdeztek, nem figyelmeztettek. Egyszer?en támadtak.

  Vyth és Llyris ?szt?n?sen reagáltak. Kardok rántódtak el?, pengék csaptak ?ssze. A harc nem volt hosszú, de annál hevesebb. Az ellenfelek jól harcoltak, nem voltak kezd?k. De Vyth mozdulatai pontosak voltak, védekezésb?l támadásba lendült, és gyorsan elhárította az egyik férfi csapásait, majd egy ügyes mozdulattal kibillentette egyensúlyából, és f?ldre küldte.

  Llyris sem maradt le. Fürgén mozgott, és bár ellenfele er?b?l támadott, ? ritmust váltott, oldalra mozdult, majd kardjával keresztbevágva leüt?tte fegyverét. Egyik támadó sem sebesült meg komolyan, de egyértelm? volt, ki gy?z?tt.

  A k?zvetít? szótlanul figyelte a harcot. Amikor vége lett, csak egy r?vid pillanatig nézte a két legy?z?tt embert, majd újra Vyth-re emelte a tekintetét.

  "Nem rossz." mondta végül. "Határozottan... nem volt rossz."

  Azzal sarkon fordult, és távozott anélkül, hogy bármit magyarázott volna.

  Vyth és Llyris némán álltak a helyük?n. Egyikük sem kérdezett.

  Néhány perccel kés?bb egy újabb férfi k?zeledett. Magas volt, fekete kabátban, oldalán két penge, mozgásában a fegyelmezett er? jelei. Arca szikár volt, a tekintete pedig éles.

  "Ti vagytok azok, akik az el?bb legy?zték az embereimet?" kérdezte.

  "Mi lennénk." felelte Vyth.

  A férfi bólintott. "én vezetem a Fekete Hollót. és úgy t?nik... van hely számotokra a csapatban."

  Egy hosszabb pillanatig csendben mérte végig ?ket, majd sarkon fordult, intve, hogy k?vessék.

  Vyth és Llyris egymásra néztek, majd némán elindultak utána.

  A férfi végigvezette ?ket a falun túl húzódó kis ?svényen, amely egy félrees?, bozóttal takart emelked? m?gé kanyargott. Ott állt a Fekete Holló ideiglenes tábora. Néhány sátor, egy fegyverállvány, egy t?zrakóhely és egy rozoga istálló.

  A vezet?jük megállt, majd hátrapillantott.

  "Ez az egyik rejtekhelyünk. Innen indulnak a kisebb megbízások. és innen indul most a tiétek is."

  Vyth és Llyris nem szóltak, csak figyeltek.

  "A mai munkát egy helyi banda rendelte meg. állítólag régóta ellenségeskednek egy másik csoporttal, de most lett elegük. Azt akarják, hogy intézzük el helyettük."

  "Mit jelent pontosan az intézzük el?" kérdezte Vyth óvatosan.

  A férfi szeme megvillant. "?ljetek meg mindenkit, aki ott van."

  Csend lett. Egyetlen szó nélkül néztek ?ssze Llyris-szel, majd bólintottak. Nem tiltakoztak.

  A férfi hátrahagyta ?ket, és újra magukra maradtak.

  Egy ideig csak álltak a tábort?z mellett, mik?zben a k?rül?ttük lév? zsoldosok ügyet sem vetettek rájuk. Valaki húst süt?tt egy rozsdás rácson, máshol egy kártyajáték zaja hallatszott. A háttérben egy férfi nevetése harsant fel, de egyik hang sem t?nt ?szintének.

  Llyris halkan szólalt meg els?ként. "Ez nem egy felderít? megbízás. Ez gyilkosság."

  "Az." bólintott Vyth. "De ha visszautasítjuk, azzal lebukunk."

  Llyris a f?ldre nézett, majd halkan hozzátette. "B?n?z?k..."

  "Ha mi nem ?ljük meg ?ket, majd megteszi más. Nekünk viszont küldetésünk van." Vyth hangja szigorú volt, de nyugodt. "Azt tesszük, amit kell."

  Llyris bólintott, de a mozdulatában feszültség volt. ? sem ?rült a d?ntésnek.

  Az indulás s?tétedés után t?rtént. ?ten voltak. Vyth, Llyris, és három másik zsoldos. Mindhárman gyakorlottak voltak, gyorsak, és szó nélkül hajtották végre az utasításokat.

  A célpont egy omladozó épületekb?l álló külterületi telep volt, ahol a rivális banda húzta meg magát. Az els? házhoz hangtalanul értek. Az egyik zsoldos lépett be els?ként, majd intett. Két férfi volt odabent, egyikük aludt, a másik épp valamit írt. Egyetlen szó sem hangzott. A pengék dolgoztak.

  Vyth egy pillanatra megtorpant, mikor kiléptek.

  Llyris sápadt volt, de nem szólt. Tudta, nincs visszaút.

  Sorban vették a házakat. Mindenhol volt valaki, és mindenhol maradtak holttestek. Egy férfi próbált kimenekülni az ablakon át, de az egyik zsoldos egy dobókésével a f?ldbe sz?gezte. Egy másik fegyvert rántott az ajtó m?gül, de Vyth reflexb?l lesújtott rá.

  A banda tagjai nem voltak felkészülve erre. Egyesek fegyvert sem fogtak, mások kétségbeesetten próbáltak menekülni vagy visszatámadni. De a zsoldosok ?sszehangoltan mozogtak. Egyikük fedezte a bejáratokat, a másik mindig a hátsó kijáratokat figyelte, és Vyth, bár minden ütésével küzd?tt magában, nem hibázott.

  A támadás gyors és k?ny?rtelen volt.

  Ahogy a banda létszáma apadt, egyre k?zelebb kerültek a k?zponti épülethez. Egy régi, emeletes házhoz, ami a bandavezér lakhelyeként szolgált. Az ajtaja zárva volt, de az egyik zsoldos vállal bet?rte. Odabent s?tét volt. A ház belsejéb?l halk hangok sz?r?dtek ki. Suttogás, mozdulatok, mágia moraja.

  "Most j?n a neheze." mondta Llyris halkan.

  Egy robbanás rázta meg az el?teret. A bejárat fel?l láng t?rt el?, és visszavetette a belép?ket. A falak megremegtek, ahogy a bandavezér kilépett a s?tétb?l. Vállán k?peny, kezében ívelt penge, szemeiben izzó düh.

  "Mocskos bérgyilkosok..." sziszegte, majd egyetlen kézmozdulattal mágikus villámot l?tt az egyik zsoldos felé. Az ugyan oldalra vet?d?tt, de a villám még így is leégette róla a fél k?penyt.

  "Most már tudják, hogy itt vagyunk." jegyezte meg Vyth, majd el?relépett.

  A ház belsejében legalább hat bandatag volt a vezér m?g?tt, készen a harcra. A folyosó sz?k volt, a csata kaotikussá vált. Llyris a hátsó ajtón próbált megkerülni, mik?zben Vyth és a t?bbiek szemb?l tartották a támadókat.

  A bandavezér ismét varázslatot idézett. A padló megrepedt, lángoszlop csapott fel, az egyik zsoldos teste a falnak vágódott. Vyth érezte a h?hullámot, de nem torpant meg. K?zel akart jutni. Ez a mágia csak távolról volt veszélyes.

  Egyetlen lendülettel el?relendült, kivédve egy újabb varázslatot, és pengéjét a bandavezér karja felé sújtotta. A férfi hátratántorodott, a mágia abbamaradt. Llyris ekkor már m?g?tte volt.

  Ketten egyszerre sújtottak le. A vezér még megpróbált védekezni, de nem volt esélye. A teste elterült a padlón, k?rül?tte lassan elcsendesedett a ház.

  A megmaradt bandatagok hátrálni kezdtek, fegyvereiket eldobták. Vyth nem üld?zte ?ket. A megbízás világos volt, de már nem volt t?bb értelme.

  A harc véget ért, de senki sem pihent. A zsoldosok azonnal szétszéledtek, és nekiláttak átkutatni az épületeket. Minden ajtót berúgtak, minden sarkot átnéztek. A f?ldre hullott fegyvereket, erszényeket, szerszámokat mind ?sszegy?jt?tték.

  Vyth és Llyris a bandavezér házában maradtak, ahol a holttest még a f?ld?n feküdt. Egyik zsoldostársuk egy szekrény m?g?tt felfedezett valamit. Kopogtatta, megüt?gette, majd hívta a t?bbieket.

  "Valami van m?g?tte." mondta.

  Perceken belül megtalálták a rejtekajtót. Az ajtó kattant, majd lassan kinyílt. Egy keskeny folyosó vezetett egy kül?nálló szobába.

  Odabent félhomály uralkodott, de amit láttak, mindenkinek elállította a lélegzetét. A helyiség zsúfolva volt arannyal, ezüsttel, drágak?vekkel, pénzzel. A falak mentén polcokon poros k?nyvek és kül?n?s ereklyék sorakoztak. Volt k?ztük t?bb pecsétes láda is, néhány még mágiával védve.

  Llyris egy díszes szelencére mutatott, amelyb?l halk fény sz?r?d?tt ki.

  "Ez... egy Szent tárgy." mondta halkan Vyth-nek. "érzem az erejét."

  A zsoldosok csak bámultak egy pillanatig, aztán nekiláttak ?sszeszedni mindent. Láthatóan nem értették, mit találtak, de nem is érdekelte ?ket. A zsákmány volt a fontos.

  Vyth k?zelebb lépett az egyik polchoz, ahol egy kül?n?s fémb?l készült amulett feküdt. Nem nyúlt hozzá, csak nézte.

  "Ez is Szent tárgy lehet." gondolta.

  Mire mindent ?sszepakoltak, az éj már jócskán el?rehaladt. Visszaindultak a táborba, megrakott zsákokkal, véres ruhában, fáradtan.

  A visszatérés után nem sokkal már újra úton voltak. A zsákmányt hátrahagyták a rejtekhelyen, csupán egy zsákot vittek magukkal. A megbízó banda a falu egy elhagyatott melléképületénél várta ?ket.

  A találkozás csendben indult. Az egyik zsoldos letette a véres zsákot a f?ldre, majd keresztbe font karral hátrébb lépett.

  "Végeztünk. A bandának vége, ahogy kértétek." mondta.

  A megbízó férfi, egy vékony, bajszos alak, néhány másik társával állt a háttérben. Egyikük sem mozdult.

  "Szép munka." felelte a férfi, de nem nyúlt a zsákhoz. "Viszont... sajnálattal k?zl?m, hogy nem lesz fizetség."

  Csend lett.

  "Mi?" kérdezte halkan az egyik zsoldos.

  "Ha jól gondolom, sok minden megtartottatok abból, amit ?k felhalmoztak. Ez b?ven t?bb fizetség, mint amennyir?l megállapodtunk."

  Egy másik zsoldos megfeszítette az ujjait a fegyver markolatán. Vyth és Llyris egymásra néztek. Nem volt nehéz kitalálni, mire készülnek.

  A megbízók nem vártak tovább. Az els? nyílvessz? oldalról érkezett, és az egyik zsoldos vállát találta el. Aztán minden egyszerre t?rtént. A melléképületb?l el?rontott egy tucat fegyveres, és teljes erejükkel nekirontottak a Fekete Hollónak.

  A csata zavaros volt, gyors és kegyetlen. A zsoldosok védekeztek, de túler?ben voltak ellenük. Ketten már az els? percben elestek. Egyikükre ráomlott a fal, miután egy mágikus robbanás végigs?p?rt az udvaron.

  Vyth el?relépett, elvágta egy támadó útját, majd félreugrott egy ütés el?l. Llyris a hátát fedezte, pengéje folyamatos mozgásban volt. A Fekete Holló maradék emberei próbálták tartani magukat, de egyre fogyott a soruk.

  A megbízók nem számoltak azzal, hogy a két új tag ekkora er?t képvisel.

  Vyth két ellenféllel vívott egyszerre, míg Llyris egy nyíltabb részen csapott ?ssze három férfival. Egyikük rátámadt oldalról, de Vyth id?ben észrevette, és átd?fte a mellkasát, miel?tt az lecsaphatott volna.

  A bajszos férfi hátrébb húzódott, és varázslattal próbálta visszafordítani a helyzetet, de a mágia nem volt elég gyors. Egy zsoldos a hátába került, és lesújtott rá.

  A támadók végül megtorpantak. Néhányan futásnak eredtek, mások megadták magukat. A harcnak vége lett.

  A Fekete Holló gy?z?tt. De súlyos áron.

  A zsoldoscsapatból csak néhányan maradtak életben. A t?bbiek vagy holtan feküdtek, vagy súlyos sebekkel hevertek a f?ld?n.

  Vyth lassan k?rbenézett, majd szó nélkül elindult a megbízók felszerelése felé. Pénz, ékszerek, fegyverek, minden, amit találtak, a zsákokba került. Ez már nem fizetség volt, csak kárpótlás.

  Llyris csendesen figyelte, majd segített pakolni.

  Nem sokkal kés?bb elindultak vissza a rejtekhelyre. A sárban húzott zsákok, a füstszagú ruhák és a veszteségek súlya hallgatásba burkolta ?ket.

  A rejtekhely s?tét és csendes maradt. A túlél?k fáradtan ültek a t?z k?rül, sebk?t?zéssel, néma csendben t?lt?tték az éjszakát.

  Vyth és Llyris félrevonultak, de nem sokáig vártak. Mikor elérkezettnek látták az id?t, kiléptek a s?tétségb?l, fegyverrel a kézben.

  "Itt a vége." mondta Vyth. "Az ?rz?k nevében letartóztatunk benneteket."

  Csak a t?z pattogása hallatszott. A zsoldosok arcán meglepetés, majd harag jelent meg. A f?n?kük, vért?l piszkos ruhában, lassan felállt.

  "Ti... ?rz?k vagytok?" k?p?tt a f?ldre. "átvertetek minket."

  "Adjátok meg magatokat." szólalt meg Llyris.

  "Nem adom meg magam." mondta a férfi, majd intett.

  A maradék zsoldosok k?zül néhányan fegyvert rántottak. A harc elkerülhetetlenné vált. Az er?k nem voltak kiegyenlítettek, de a fáradtság, a sebek, és a veszteségek éreztették hatásukat.

  Vyth egy támadóval csapott ?ssze, aki meglep? gyorsasággal mozdult. Kardjuk ?sszecsapott, szikra pattant, de Vyth végül f?lé kerekedett, és leüt?tte.

  Llyris két támadót tartott vissza, pengéje gyorsan mozgott, kivédve az ütéseket, míg végül egyikük térdre rogyott.

  A f?n?k a végs?kig küzd?tt. Rárontott Vyth-re, és egy er?teljes csapással szinte kiszakította a kezéb?l a kardot. Vyth hátraugrott, majd egy hirtelen mozdulattal oldalról sújtott le. A férfi megrogyott, térdre esett, de nem halt meg. Llyris hátulról k?zelített, és végül ártalmatlanná tette.

  A harc végén a rejtekhely k?rnyéke ismét elcsendesedett. Három zsoldos feküdt mozdulatlanul, a t?bbiek vagy sebesülten adták meg magukat, vagy már nem bírtak felállni.

  Vyth és Llyris ?sszek?t?zték a túlél?ket, k?ztük a f?n?k?t is, majd mindegyiküket magukkal vitték.

  Glelrun-ba visszaérve egyenesen a F?parancsnokhoz vezették a foglyokat. A férfi némán végignézett rajtuk, majd Vyth-re emelte a tekintetét.

  "Sikerrel jártatok."

  "Igen." bólintott Vyth. "A Fekete Hollónak vége, a f?n?küket elfogtuk, és tudjuk, hol van a f?hadiszállásuk. Vannak ott Szent tárgyak is, rengeteg arany és kül?nféle ereklyék."

  A F?parancsnok bólintott.

  "értesítem Aryn F?papot. Jó munkát végeztetek."

  Vyth nem felelt. Llyris sem.

  Csak némán álltak, mik?zben elvezették a foglyokat.